A szerelmed az élet minden

nehézségétől, fájdalmától

megszabadított, ezért szívem

hálával tartozom. Vágyam hányszor,



de hányszor kielégítetted,

mégsem tudok betelni veled.

Az első gondolatom, kedves,

mindig te vagy, van úgy, hogy csak fekszem



és nézlek, mikor láthatóan

épp álmodsz, tán rólunk, szétterült

hajad kezembe fogom, olyan

selymes, mint egy bársony szövet, ezüst



csíptetők kiemelik csinos

füleid, közelebb húzódom

hozzád, remélve, hogy be tudok

lépni álmodba. Az utolsó



leheletemig veled leszek,

szép szerelmünk harmóniájánál

dallamosabbat nem ismerek,

nincs szebb ennél a szimfóniánál...