(Halottak napjára - tisztelettel)

elhantoltál engem, amikor meghaltál
rámdobáltál zokogó, súlyos rögöket -
meztelen testemen vacogó köpönyeg
amit éber éjeken adtál vissza rám

örökül hagytad a virrasztó lelkedet
és érző szívednek minden dobbanását -
számra-száradt csókjaid szüntelen nászát
mitől búcsúzónk óta vádlón reszketek

belémültetted szemed űzött-kék mélyét
s lángoló folyóként csordogál véremben -
ha eloltanám, lennék tovább vértelen
kinek fakós erek mutatnák éhségét

kezemhez kötötted elmúlásod tényét
jó erős csomókkal gubancoltad össze -
majd odaláncoltál koporsódhoz körbe
hogy amíg lélegzem, ne leljem a békém

elhantoltál engem, amikor meghaltál
rámdobtál zokogó, fekete rögöket -
bűnöd helyett áldás illet és köszönet
mert együtt haladunk a sír-kertek hamván