Erőtlen suhogtatja fodros szoknyáját
riszálja hátsóját csukott szemű Bánat -
elfordítom fejem s nem megyek utánad
gyűlölöm hízelgésed bűn-toporgását.

Választok más irányt, amerre nem sétálsz
ott leszek hajnalban és éjjelben ismét -
verseket mondok, majd éneklek őszintét
szerenádot adok ellenednek, nézz rám!

Nézz rám! sosem félek, Örömöt csinálok
felkavarom bennem a lélek-tó tükrét -
felszínre hozom mélyéből egyedül én
a sokak által otthagyott tört-világot.

Azt, amelyik csálé, mert hiányzik széle
fontos tartozéka épp e kevés volna-
mit szánalmas lelkek körbe-daraboltak
enélkül fúlt magányosan Sors vizébe.

Kiemelem mostan, pótolom csorbáját
kegyes bizakodást beléojtok rögvest -
megfogja biztosan, hálásan, örömest
látni sem akarom a Bánat orcáját.