hiányod úgy sikít lelkem mélyéről
mint rab-Nap, ki esőrács mögül leskel -
lajtorján hoználak le ég kékjéből
hogy szemed éhén ismét repülhessek

halandó vagyok, taníták Istenek...
vajon kell-e hinnem teljesen szavuk? -
nyomodban járva a Végzet sistereg
és megkövült szívet szül cáfolatul

bársonyzsinór hullott ölembe éjjel
kúsztam fel hozzád tej-sűrű fellegben -
gondoltam: szerelmem magához kérlel

de jaj! álom-karcom vetélt terhemmel
fejemben nyomatként rögzült állapot -
s halhatatlan lelked dalol vállamon