Voltam gondolat
melyből fogantam én,
Eldöntött életem
ingatag peremén,

Voltam gyermek
ki nem alkudott,
Majd bűnös
ki csak gonoszkodott,

Voltam okoskodó
még okos is talán,
Szertelen életem
hosszú vonalán.

Voltam dühös ifjú
harcias vagány,
Hazug önző ember
kit az élet meg talált,

Voltam nagyravágyó
gazdag is talán,
Tiportam embert
életet s halált,

Voltam bíró
és áldozat csupán,
esendően gyáva,
bátor és vagány.

Voltam hitves
egy család oldalán,
Hazug életem
régmúlt derekán.

Hogy boldog voltam e?
nem tudom ma már
Ketrecébe zárt
az önző magány

Kitörni késő
minek is talán?
Régen elveszett bennem,
a küzdelem, a vágy!