Mostanság, életem alkonyán
többször kopogtattam a pokol
és a mennyország zárt kapuján,
miután nem vagyok sem forró -,

sem hidegfejű, a végletek
embere sem, bebocsátásig
nem jutottam el, a végzetem
szüleim eltávozásáig

csendben figyelt, később már jelzett,
dörömbölt, lelkemben, szívemben.
Csillagzatom, mely sorsszerűen
csapott le rám, lassan hitemben

is kételkedni kezdtem, mivel
még mindig nem kaptam választ
egyik vallásban sem az élet
nagy kérdéseire. Próbáltam

jómagam megfejteni, s arra
jutottam, hogy az életemben
vitán felül a legfontosabb:
maga az élet szeretete...