Fagy volt, amikor keseredtem
Lovamra ültem, és menekültem
Messzire, sötét, kihűlt várostól
Csoda országába, fájó rossztól

A messzi csodálatos vidékére
Ott várt a völgy szép királynője
Kinek hatalma varázslatot adott
Elfeledte velem minden bánatot

Mosolya túl áradt a rengetegen
Letörölte könnyező két szemem
A völgy is ismét neki örvendett
Ott volt, és vele együtt nevetett

Köd és hideg uralkodott a tájon
De ő túl tett az összes bűbájon
Varázsereje leszedte az átkokat
Adott helyette örömteli álmokat

Leszállt kis falura a sötét este
Mely a völgyet faggyal temette
Ő átölelt szorosan, és melegen
Kitisztítva erejével a lelkem

Csak ő maradt ott meg benne
A rosszat legyőzte nagy ereje
Bátrabban indultam újra útnak
A jövőben az ő emléke nyugtat

Ahogyan elhagytam a kis falut
Fénye a távolban elhomályosult
Sötétség, és távolság közöttünk
E nap emlékké maradt bennünk

Új álmokkal térhettem vissza
Korábban elhagyott otthonomba
Melyet ajándékba kaptam tőle
Eltettem az élményét emlékbe.