Dér van a füvön, s fákon.
Oly szép minden, mint egy álom.
Köd lepi be a kertet,
valósággal mindent befed.

Néma, mozdulatlan minden
sejtelmessé válva a ködben.
De az lassan-lassan felszáll.
Reggel van. Ébredezik a táj.

A tájék ködpaplanját letolva
deresen néz bele a Napba,
azaz csak megkísérel nézni.
Szürke felhők vetnek gátat neki.