Múlik a szerelem, mint a röpke idő,
Csak az emléke marad, az is oly távolinak tűnő.
Tegnap boldog voltam, mára, csak a kesergés jutott,
Ha szerelem volt, így el nem múlhatott!
Nem volt más csupán mint egy álom,
És, hogy felkeltem már nem is bánom,
Szárnyaltam az érzésekkel mosolyal arcomon,
Csak azt akkarom, hogy a remény megmaradjon,
Hogy szívem képes legyen mégegyszer szeretni,
Elengedem kezed, hagylak menni.
Bánom még, hogy feladtam a harcot,
De belefáradtam, talán így a jobb!
Elengedlek, szívem, csak téged szeretett,
De te ezt nem értheted már meg,
Szerelmes voltam, és vagyok még beléd,
De nem küzdök, a fájdalomból elég!