Négy középkorú lelkész üldögél

egy padon, élvezik a napsütést.

- Nos, ha már ilyen jól együtt vagyunk -

szólal meg az egyik pap - ragadjuk



meg az alkalmat, a dolgainkról

beszélgessünk, de a gondjainkról

sem feledkezzünk meg. Mindannyian

bólogatnak. - Kezdem, mind az, ami



nyomja lelkemet: én sokat iszom -

vallja be az illető. A három

pap mélyet sóhajt, majd megszólal

a következő: - Bevallom, hogy nagy



tétekben játszom. Hiába küzdök

a szenvedély ellen, tán a sült tök

is okosabb nálam és már arra

is kísértést éreztem, hogy ma a



templomi perselyhez nyúljak. Újabb

sóhajok után a harmadik pap

is megszólal: - Őrültmód vétkeztem,

beleszerettem gyülekezetem



egyik legszebb hölgyébe, ki férjes

asszony. Ismét csak sóhajok, kényes

tekintetek, bezzeg a negyedik

lelkipásztor mélyen hallgat. Telik



múlik az idő, végül a többi

pap erősen bíztatja, hogy ő is

könnyítsen a lelkén. - Nem is tudom,

hogy kezdjek hozzá... nagy a bánatom -



szólal meg végül. - Ne félj, a titkot

megőrizzük - nógatják a papok.

- Álnokul hazudok, de ez semmi,

pletykás is vagyok - így a negyedik.