Kacéran csillan a borom a poharamban.
Bú, s bánat! Menj a pokolba!
Bort a poharamba, dalt a torokba!
Tölts még, vincellér fehéret a poharamba!

S ha majd a bánat lement a pokolba,
s ha létemet semmi gond már nem nyomja,
akkor add a vöröset a poharamba
és a még vígabb dalt a torkomba!

S ha majd gond, s bú az embert nem nyomja,
akkor lesz-e borral, vagy bor nélkül jobba világ sora!
Addig is, vincellér tölts már bort a poharamba!
Te meg bú, s bánat, menj a pokolba!