Állok a frissen ázott,
Huzatos pályaudvaron.
Fázom, hiába húzom magamra
Még meleg álmaim.
Fagyos tüskéivel hajamba kap,
Arcomba mar a szél.
Nem jössz már tudom, s mégis
Várlak libabőrös vágyimmal,
Míg ki nem hűlt emlékek
Csattognak el fényes síneken,
Megmaradni végtelen reménynek,
Hogy az elmaradt dolgaink,
Mint a sínek valahol,
Majd egyszer mégis összeérnek.