Derengő álmaiddal ébredve
Kidörzsölnéd szemedből,
Amit a tegnap itt hagyott, mert
Tudod, hogy egész nap dúdolni fogod.
Még vörös párából lóg a hajnal,
De szembe jön már veled az utcán
A cikória illatú reggel,
Egy petróleumot égető emlék,
S rád szól a minden napos
Szerelem hiány.
Ártatlanságod, mint kutyád
Pórázon vezetve, botladozva visszaránt,
S nem bánod, hogy helyetted vezekel.