Vasrúdon van egy kék szegélyű tábla.
Egy virágos térnek a sarkában.
Rajta egy autóbusznak rajza.
S írva, mely járatnak megállója.

Mellette utasok jönnek, várnak.
Padokon ülnek, olvasgatnak.
Hozzá senki nem szól, csak áll némán
buszoknak megállást mutatván.

Amely busz tovább halad, az rá sem néz.
Csak betontalpán áll némán, nincsen vész!
Lehet tél, vagy nyár, egyformán nehéz,
ha működni kezd az Őt rontó kéz!

Ilyenkor Ő nagyon szenved
hatására rontó embereknek.
Kijavítva teszik a helyére,
egy szép, virágos tér szélére.