Egy rózsavölgyi kertben gondolatban
Égig nyúló ágak között panelházak látszanak.
A kopasz ágak a komor, szürke őszi égbe marnak.
Frissen ásott, puha, tapadó föld a talpam alatt.
A sárga levelek az ágakról már mind lehulltak.
Szél sem mozdul. Megborzongom. Hűvös van.
Hideg fény mozdul minden ablakban.
Nem csoda, hogy ez van. November van.
A múlt nyár csak bennünk él. Ősz van!
A kopasz ágak a komor, szürke őszi égbe marnak.
Frissen ásott, puha, tapadó föld a talpam alatt.
A sárga levelek az ágakról már mind lehulltak.
Szél sem mozdul. Megborzongom. Hűvös van.
Hideg fény mozdul minden ablakban.
Nem csoda, hogy ez van. November van.
A múlt nyár csak bennünk él. Ősz van!