Könnyekből fakad most létünk rózsája,
Vörösen izzik országunk porában.
Vérszínű szirmain éhség ver tanyát,
Hallgasd meg Istenem esdeklő szavát!

Taníts meg Uram mindenkit szeretni,
Bűnt és a rosszat örökre feledni!
Ültess a szívekbe tövistelen rózsát,
Ne szúrja,tiporja e hazának \"porját\"!

Kemény a talp,mi rajta jár táncot,
Gonosz a szív,mely reá tesz láncot!
Kegyetlen szorítja,tapossa a mélybe,
Bosszút szít,haragot mindenünk lelkében!

A sóhaj már kevés,nagy úr az éhség,
Istenem segíts,súlyos e mélység!
Segíts felállni,taníts meg tenni,
Taníts meg mindenkit emberré lenni!