Szobám csendes , nyugodt, meghitt magányában
csodás kamarazene szól a rádiómban.
A gyönyörű dallamok lágyan szétoszlanak
és a szívemben élménnyé alakulnak,

majd onnan \"folyva\" e papírra
a tollam ezt az élményt leírja.
Papírra teszi ezt a varázslatot,
melyet a zene bennem létrehozott.

Óh zene! Te fenséges varázsló!
Életemnek egyik szépségét adó!
Dúsítsd más életét is szépségeddel,
hogy a rosszat, kínt felejtsük végre el!