Nem Vitéz János (s nem János Vitéz!)
egyik sem, mind-mind dicsekedni kész
a dicstelennel, s mondja, oly nagyon:
forgott ördöggel telt Vörös Malom,
de ő játszotta a főördögök
egyikét, cselből, míg közben köpött
arra, mit hirdetett, - hát várva vár
a Hatalomtól ezt-azt! Jár a száj,
perdül a nyelvről nyili-nyali dal..
Nem kérdés mit ér egy ilyen magyar!
S mit kér a nyelve? Elképzelheted!
(Ország, ha vagy még! Érzed végzeted?)

Minap is érdek-dróton rángatott
volt népvezér, puffadt arcú halott,
élőt akart játszani, - no de bírt?
(Közben a mája mit koldult? Etilt, -
de mit fején a nyílás kiadott
belső salaktól szerzett bűzszagot.)

El-eltűnődöm olykor: hol a Nép?
Ily együgyű lett? Primitív mesék
hazugsága - hipp-hopp! - pórfejbe be!
Beugrasztja, akinek érdeke.
Báb mindig van, - hanem hát ennyi báb?
S drótrángatókig el senki se lát?
Bájos füllentő, Háry János Úr!
Hát ehhez képest Becsület az úr
szavaidban, s hihető alkalom:
eléd térdelt a Nagy Napóleon,
életéért könyörgött, átadott
két arany órát, - nem is lett halott.

Nos, annyit mondok: elnémul a szó!
Ily olcsó volt még a korrupció?

(2013)