Nélküled már nem égnének a csillagok
Nélküled én is csak a semmi vagyok
Nélküled nem teremne gyümölcs a fákon
Nélküled nem suhogna szél a határon
Nélküled nem lenne kerek ez a Föld
Nélküled nem lennék ember aki verset költ

Csendbe borul az éjszaka
Lehunyja szemét a vén tanya
Kinyitja szemét az este
Felbukkan a Holdnak a teste

Hallani ahogy horkol a Nap
A sötétbe kutyák vonyítanak
Beülnek a tyúkok az ólba
A lovak alszanak sorba

Állva alszik az a ló
Házban ég a kandalló
Pipázik az öreg magába
Bámul ki a vén tanyára

A tücsök ...

Szeretem arcod selymes bársonyát
Mosolyod mennyei mámorát
Szeretem két szép szemed
Gondoskodó puha kezed

Ha hozzád érek kezem remeg
A mennyekbe röpülök veled
Te vagy nekem a minden
Az egyetlen pici kincsem