Manapság is édes szerelemben élek,

de örömeit mindig arányban érzem

az elvesztésüktől való félelmemmel…

E szerelem úgy jött, mintegy láz, tetszése



szerint, ebbe bele sem avatkozhattam,

megláttam Őt ott, ahová véletlenül,

(nem egészen önkéntelenül) csapódtam.

Életem azóta szép, ha kéretlenül



is kopogtatott a szerelem, jókor jött,

mert megoszthatom az élvezetet, hiszen

igazán csak akkor élvezhetjük, ha Ő,

a nagy Ő a társunk... , mert Ő az, ki mindent



jelent. Persze, ennek a nagy szerelemnek

is megvolt az átmeneti - nem túlzok -

tébolyultsága. Ámde, tettünk ellene,

gyors házassággal gyógyítottuk meg e kórt...