Izzad, izzad a hóember.
Tócsa mellette mint a tenger.
Feje olvad, teste csökken.
Eltűnik Ő a nevdves földben.

Két karja két söprű.
A hóember teljesen eltűnik.
Helyette a földön tócsa fénylik
a partján két söprű díszlik.

Egy nap volt csak a hóember élete
és a felmelegedés lett a végzete.
Életének két söprű az emléke
és versemnek e szavakkal lett vége!