Különös hír, hogy lemondott a pápa.
Tűnődöm: jobb, ha börtöne imája
lesz már csupán, és nem kínozza, ébren,
Őt a valóság trónszék-börtönében?
Jobb így neki, - és jobb-e a Világnak?
Kulisszák mögött annyi mindent áthat
érdek-beszéd és kenetteljes ének, -
s ferde mércék hányszor hamisan mérnek!
Címeres falak között sokat tudhat
arról, hogy kik, és miért is hazudnak,
s miért nem hozhat el harangok álma
jó hírt szíveknek Húsvét hajnalára..

Én szánom Őt. Igazi ima börtön,
Eszme-parancsra, hitegető Földön,
s ha könnycsepp hull, gyakran tudja, ki ejti:
jó hírt a nép, ha kap is, - elfelejti,
s a szív, ha Szív, kicsit mindig hitetlen.
Önmagában is kételkedő Isten
létezik csak: újjá teremt Világot,
Anyagból, de - ha gondolkodsz, belátod! -
meggyúrt anyagból csak picit tud szebbet,
s mosolya elfut múló szeretetnek,
vér, könny kevesebb bár, karmos kezekben
magára néz a Föld, - és visszaretten.

A hír kevés így: lemondott a pápa,
nagy, bégető nyáj megtört út-királya.
Bármi törte meg, szívem így szól: szánjam, -
magányos a több, mint egymilliárdban!
Nem érti meg sem hívő, sem hitetlen:
elbukik még, kinek szívében Isten
ott van, az Eszme, Nyájra néző Jóság, -
igazat valló, kegyetlen Valóság!

Ima? Sokféle. Menekülés-börtön,
ha igazi, e véres, könnyes Földön,
de vers-jövő is, Való-édenálom
Csillag gyermeke ül a sötét rácson,
fényhangú csöppség, s szól derengő ének:
- Csupán csak az Igazat szeressétek,
érte tegyetek a mainál többet,
s Húsvét, nem Húsvét, - jó hírek köszönnek!

A Nyájra nézz, s látod: e Csillaggyermek
nem hozhat még el a Földnek szerelmet,
nem hozhat el Lélek Szépség-imája,
akárki mondja, pápa, vagy nem pápa..
..de Eszme-isten hajnala majd színt ad
Neked, Gyermek, Isten feletti Csillag,
Te rejtélyes, ki rám szólsz: Őt is szánjam, -

elveszettet több, mint egymilliárdban.