A szenvedély él és vár rám valahol,

életem nem céltalan, tán angyalom

is hív már, csak még a hangját nem hallom.

A világ tele van szerelemmel, vajon



lelkem találkozik - e még egyszer egy

olyan érző szenvedélyes lélekkel,

amely nem enged el. Mennyire vágyom

arra, ki a nevem kiáltja, s várom:



magához szorítson. Kell a burjánzó

nagy szerelem, és én majd ott bujkálok

szememmel szemedben, amelyek eggyé

olvadva élnek s néznek. Szívem remél...