A világ jobbul. Ha múlt távlatokra
visszatekintesz, a reményt belopja
lelkedbe ez, mégis, e rossz jelenben
könnycsepp siet, szakadék-csendre cseppen,
majd vér kiált, a szív fájdalmát dobja
közönyben úszó arany csillagokra,
s ember-gépekben felhorkan az állat
ösztöne. Hol a Teremtő Varázslat?
Oltárok előtt hány sarlatán sámán
fest le szóistent bambult arcok láttán!
Görbe holdkard vág, Ájtatosság Atyja
villant hamisat: - Isten ezt akarta!
Isten? Melyik? Bódító fűszer, s tömjén
illata kristálypiramisok tömbjén,
s hányféle zászló lobban tengereknek,
szélnek, árulni elárult szerelmet!
Isten? Melyik? Az lett volna az isten,
égitestű, égő köpenyű hitben,
melynek testéről a leváló lángok
fel-felgyújtottak olykor fél világot?
Vagy egy másik? Szépség lehetett volna, -
s lehetne, utat, ha Szívig gondolna,
s szólna: ELÉG! Minden nép az én népem!
Ezt ne tegyétek SZERETET nevében!

Igen, akkor vakot látóvá tenne,
és seregét nem erőszak-szerencse
sodrása vinné, keresztes kufárok
nem gyaláznának piros Édenálmot..

A világ rossz, - s jobbul. Jelek mutatnak
mindkettőre. Az értőn kitárt ablak
látképet hoz, ha gyakran nem is tisztán,
de például India, vagy Pakisztán
sújtott népe is időnként felébred,
és széttekint az ösztön-igás lélek,
sejtésével: leány, asszony nem állat, -
és azzá tenni kiknek is használhat?
Afrikában ki-kigyullad egy ország,
s becstelen pénz érdek-parancsát ontják
gépfegyverek, jön százezrek halála
(bár rosszallja, pislog kétszínű Hága), -
de egyre több - fekete, s barna bőrrel -
a bátor is, szembenéz az Idővel..

A Föld lakói ma már tovább élnek, -
bár mennyien miként! Az éhségérzet
kevesebbeknél, mint egykor, rá példa
Kína, régen kényszer böjt martaléka,
nem éhezik már. Másutt megmaradtak
rémlátványai bordás pillanatnak
(a híradókból látod, - mennyi gyermek,
kiket fosztó Kéz ily sorsra teremtett!).

A világ jobbul, - akkor is, ha Törvény
rút Marokban, igazat összetörvén,
a gazdagok pártját fogja, vigyázza,
és száll zsebekbe korrupciós hála..

A világ rossz. Szeretem e világot?
Nem, mert ma még nem szívvel, ésszel áldott,
de írom, mondom másnak, önmagamnak,
- rákényszerít a kitárt lélekablak -
azt is: javul. Meg-megfürdik szebb hitben.
Főistene most is a Kalmár Isten,
Mammon, - hiába sokféle az oltár! -
s nyájbégetés, többnyire, ami volt már,
de birkafejbe is be-bejut kétely
olykor, és van úgy: nyírást megelégel.

A világ jobbul. Kitárt lélekablak!
Láttass világot rabnak és szabadnak,
jónak és rossznak, bűnnel és erénnyel,
emberségessel, embertelenséggel,
villants szemekbe álszentet és szentet,
édenkerti, s megalázott szerelmet,
kerge zászlót, amely a szégyen foglya,
az Érthetetlen vadságát lobogja,
de másikat is, hajnalok színében,
mely egykor ott volt már egy újult égen,
láttass Valót Vers, könnyes Lélekablak,

láttass, hogy több szív szülessen szabadnak!