Óh, míly szépséges fénnyel ég
fejünk felett a méla hajnali ég!
Keletről a felkelő Nap korongja
a tájat sárga szalaggal bevonja.

Minden alszik. Minden mozdulatlan.
A táj néma, merev nyugalomban.
Vagy mégsem? Egy vadgalamb búg távolabb.
Egy villamos zörög jó hangosan.

Ébred a tájék. Jön a reggel.
Egy új nap jön gonddal és örömmel.
Kávém gőzölög. E versemet írom
e szép hajnalban a teraszunkon.