Hímes tojások tánca,
visszacsillog az emlék..
..és fent a kék kezektől
mint nyílt ki Végtelenség!

Hímes tojások tánca
szívdobbantó színekkel,
ígért világod hol van,
ahol szabad az ember,

ahol szabad az ember,
és vigyáz a szívekre,
s villanó vizet csókol
a táj tavaszszerelme?

Hímes tojások tánca,
Te elfeledett Szépség,
selyem köntösű ének,
kinyíló Végtelenség!

Jó volna hinni, menni,
menni, másik világba,
Tavaszba, melyben ott van
a Csillag tisztasága.

Hímes tojások tánca..
Jaj, hányszor hull a könnycsepp,
mikor gúny-gúnyás Mából
bánatok ránk köszönnek!

Most üldözött lett minden,
ami a Szív szerelme:
szemekbe néző Isten,
az igazi, az Eszme,

Szépség, Vers, tiszta Csillag, -
s a zászló is, - ha Zászló
(s nem csak önérdek-szolga,
hazugságot kiáltó).

Mégis, hímes tojások
Tánca, forgasd az Álmot,
gyönyörűt, hihetetlent,
rosszat is jóra váltót!

Kell a Szépség a szemnek,
még inkább kell a szívnek
(még akkor is, ha érte
Bűn keresztre feszíthet!),

és akkor is, ha most még
felettünk árnyak, árnyak,
s az égbolt alatt nincsen
jele Feltámadásnak,

s egyre fogy a tekintet,
mely a szemekbe nézhet, -

mert úgy lett áru minden:
elárult lett a Lélek.