A meggondolatlan, buta kis maci, a torkos, csacska,
a finom, édes cukrot sűrűn ropogtatja.
Reggeltől estig csakis az édességet fogyasztja.
Olyan, mint gyümölcs, a főzelék kedvét nem vonzza.
Este a mosdásnál csakis az Ő fogfekéje tiszta.
Fogát egyre sűrűbben lepedék bomlasztja.
Mindig mondja neki aggódva anyja, apja:
-Édes bocsom! Nem lesz ez jó, Te csAcska!
De a macink, az önfejű a jó szót nem fogadja.
Ne csak a sok édesség kerüljön a tányérodra!
Legyen azon friss gyümölcs, tej, meg alma
és utána mossál fogat, Te mihaszna!
Így ment aztán napról napra nem hallgatva a jó szóra,
amíg aztán egy éjszaka megfájdult a macink foga!
Az ágyán hánykolódva forog jobbra, forog balra,
a fájdalomtól izzadva kinlódik a kis but a!
Felébred, villanyt gyújt az éd esanyja, édesapja.
Viszik a mackót azonnal az ambullanciára!
A műszerek barátságos zúgása, csillogása,
a csinos doktor néni kedves, jóságos vidámsága
a kis félős kis mackónkat (a jajgatóst) megnyugtatja.
Úgy elandalítja, hogy a száját tágra nyitja.
Ül a székben mackónk szépen. Félelemre semmi oka.
Szól a doktor néni a mAcit látván elgondolkodva:
-De nagy lyuk van itt a fogon, a fájásnak ez az oka.
A többi is milyen sárga! Mikor mostad utoljára?
Ezt a fogat most kihúzom. Ez volt a baj oka.
A többit meg azán szépen letsiztítom nyomban!
Ígérd meg: nem leszel olyan ostoba csacska,
ki a fogát fogkefével és krémmel sosem mossa
és a tányérodon gyümölcs is lesz, nemcsak mindég torta!
Macink mindezt buzgón ígérte és be is tartotta!
Azóta hibátlan a macink összes többi foga!