A nyúl soha sem nyúl, mégis vesz.
A földből finom répát kivesz.
A kis mókus ugrál fáról fára!
Teszi, mert ez a dolga!
Béka ugrik be a tóba.
Nem vágyik Ő siklóra!
Folyton hősködik a hőscincér!
Hamis dicsekvése égig ér!
Brummog, brummog a morgó medve!
Friss mézevésre jött meg a kedve!
Vígan néz az őszi napba
az eresz alatt fekvő macska!
Hal úszkál a hideg vízben,
majd lassan nyug szik lenn a mélyben.
S mire eljön az este,
sok állat aludni menne.
De az éjjel ébred a bagoly,
mely egy ágon némán kuksol.
Majd megmozdul a kisegér,
mely minden jűlyukba bnelefér! Nem vágyik Ő bagolyhasba,
macskaszájba csak egy kis magra!
S mire az éj véget ér,
alszik a bagoly és az egér!
A reggeli Nap sugarára
ébred újra nyúl és macska,
béka, sikló, hal és medve,
a napot vígan köszöntve!

Halász István
Budapest, 1998. február 26.