Már meg kellett volna
tennem.....

Karjaim közt lelnem.
Ahogy egy felszántott mezőt,
úgy kellett volna ölelnem.
Mint még ki szűz, csupasz
alakját, remegőn szeretnem.

Félve társult első érintésen lépve,
dübörgő szívverését hallva a körbevett,
csendbe borult térbe.

Lágy szellők vonulataként
sikamlón olvadni el ...

Kopott asztalom tetején
hófehér papír lapul.
Már éjfélt is üt az óra,
fejem álmatlanul rója
eszmecserém,
magam vagyok.

S a papírlapot
némán koptatom.
Befedve kék színű
tintával, a betűk rajzait
olykor egy mintával
próbálom leírni gondolatom.

Mi csak, egy vagyon.
Kimondatlan szózatom
jobb ha meghagyom, hisz
jól ...

Levetkezett gondolataimat,
csábítja gyötrelmes kérdőjel.

Felijedvén.
Nyugalmas, üres kozmoszában..

Riadt testemen megfeszülten,
ébredvén a sivár valóságban.

Félelemtől görcsös ujjaim
nyúlanak érted oda,
ahol az árnyad fehéren éled.

Majd merülök lassan mint fájdalmaim..
Fuldoklón, ahol a kétség ...

Mondd...

Mint magányos,
lefelé hajló fűzfa ága.
Kinek hajtásai oly élénkek.
Leveleid zöldben fénylő bontása,
szememben,
legszebben simuló térképed.

Miért sírnak cseppenként
a harmat által ölelt tavon,
mely közt a boldogság környékez?
Hallod e füttyös tollak énekét?
Kik fuvoláznak, s Te néked?

Vagy száz virág, mi neked ...

Lendületlen ,
Lendületben lendül be a csónak,
Fehérlő, fehérítő fehér hóban.
Gondolatban , gondolkozò gondolat.
Merre vagy te álmokban lèvő álmomban èlő ègi tünemény?
Nem látlak álmaimban, sem
Álmodva , álmodó álmainkaban.
Elvesztem a világodban ,
Nem találom a világomat
Képtelen képek vagyunk ,
Képzeljük el mi lenne ,
Ha lenne ...

Mocskos emberek ,
Bűnös szerelmek.
Félkész várak,
Viszonzatlan vágyak.
Ilyenek az emberek ,
Mindenki érzéketlen és eszetlen.
Meztelen testek ,
Félkész tervek.
Bután , üresen,
Érvek helyett üregek.
Ötlettelen , ostoba ,
Hülye vagy és otromba.
Leépítve felépít , ez a tévhit tükre.
Ostoba ember vár de ülve.
Ülve várja a ...