Arab, nem arab, kínarcú halott
minden eszme, mely a Gondolatot
nem tűri meg. Még akkor is, ha győz,
s rabszolgák hátán gőggel ott időz
a trónusa, két dőlő kor között, -
és hirdeti, hogy uralma örök.

Arab tüzek, felülről nézek én
rátok, és nincsen közeli remény
bennem, tudom: a népek ostora
lesz rosszul elhitt Krisztus, Jehova,
Allah, Mohamed, égi bárki más,
mikor nem a Szívnek próféciás
az elhitt hit, s tőle vad táncra kél,
olykor őrjöng, tévútra tér a vér,
ilyen hit csak gyalázza önmagát, -
szégyen háborúk emberhús szagát
nem érzitek? Csontokból jajgató
fájdalom hány földrészről hallható!
Ó, igazságra ki nem nyílt szemek!
Nem ismeritek történelmetek?

Arab tüzek, összetett lángsorok!
Nem hízelgek, hogy forradalmatok
tényleg az, mert mit érhet kar, kitárt,
ha volt diktátort csak másikra vált,
s kényes testrészre odafúj a szél
Alkotmányt, - nesze, fügefalevél!
Persze, dicséri, mint arab tavaszt,
a rókaérdek, s címkét ráragaszt:
FORRADALOM. Arab tűzsor-tavasz,
neked is az, mi a rókának az?
Keleten élek (Nektek Nyugaton),
s itt is Mammoné fegyver és haszon,
s fejekben kérdést ész ritkán teremt:
- Milyen is ez a TÁRSADALMI REND?

Arab tüzek, vágyatok egymaga
nem hozza azt, mi a népnek HAZA,
s nem hozzák tévútra tért fegyverek,
kiömlött vér nem sokáig meleg,
megalvad, sötét lesz, majd fekete,
s nappali éjben újabb rémmese,
mely nem mese, rombol, gyilkol a tett,
a tudatlanság győz tudás felett, -
isten-hit szánandóan szívtelen,
ha benne tőrrel az istentelen.

Isten-küldött csupán a Gondolat,
mely szabadságot értelmesen ad,
s választ váró kérdésként teszi fel:
- Másutt mi rossz, mit elkerülni kell?
- Másutt mi jó, mire figyelhetünk,
és segítheti földi életünk?
- Mi az a REND, melynél tisztább világ,
s nem Mammon játszat demokráciát,
s zászlót nem éget felhergelt tömeg,
mert elkerül ily rút szégyeneket?
Ha könnyen kardot ránt az indulat,
az Ördög tapsol, s rajta jót mulat.
A Szent Könyvekben hány intés terem:
semmi sem szent, ami embertelen!
Kéz, amelytől más nép zászlója ég,
mit aláz meg? Szépnek elhitt hitét!

Most nincs még nép, melynél a Gondolat
valóban él. Nincs nép, amely szabad!
Költő (ha Égtől egy csöpp fényt kapott),
úgy szeret: gyűlöl hazug látszatot,
önző érdeket, amely zsebre vág,
kifoszt, hatalmas, globális világ,
költőnek nem kell olyan szeretet,
mely tömjénezi az álszenteket,
amelyben ott hallgat a gyávaság,
s meg sem említi az ország baját..

Arab tüzek, most rátok gondolok:
mi bennetek az élő, mi halott,
mi bennetek sötétség, s mi a fény,
mi az, mi máris füstté vált remény,
mi az út-vágy, mi csak tévút-haza,
volt eszme-múltatok kőnyomata,
mi jobbul majd, ha eltemettetek
annyi felnőttet, annyi gyermeket,
könnyből, vérből vett zsákmányra ki vár,

volt-királynál jobb lesz az új király?