Az igazságra hamarosan mérges
ki a szerzés ördögbőr köpenyéhez
hozzákap, s máris fut belé az áram:
- Csalj, lopj, hazudj! Nézd, most ilyen világ van..

Ilyen világ van. Letagadja, persze,
a tolvaj azt, hogy egyetlen szerelme:
pénzhatalom. Ha kell, kirakja akkor
érdek-útját új paragrafusokból
a közvagyonhoz. Ilyenek felednek
volt csillag-utat. Felemelt keresztek
mögül kikandikál a magán Éden,
s bohócvezérük mond a nép nevében
nagy hangon ezt-azt. Plebsz, maradj meg hitben!
Kileng a szó, de hová lett az Isten?
Szavakban ott, de tettek sora súgja:
itt sincs, ott sincs, keresd hiába, újra!

Bomló erkölcsből, ó, micsoda bűz lett!
Mint annyiszor a múltban: Isten, - üzlet.
Kacsint a profit: önhasznod a lényeg!
Ki emlegeti már a fantomcéget?
Ki emlékezik kényes olajügyre?
(Jómadár-érdek régen átrepülte!)
Furcsa földosztás? Zenéjét nem hallod?
Dagadtra híznak új zsírosparasztok.

Ferdült lélekkel mégis, ők is foglyok.
Erős az ördög. Régen volt gyakornok, -
s mióta mester! Olykor én is csodálom
bűnre csábító voltát e világon.
Mennyi vért csapolt, s bolygónkra kiöntött
gonosz eszme, ember formálta ördög!
Miért tagadnám: meglepetten látom
bűntetteit? Ravasz, rőt rókaálom
sem tudná gyakran kitervelni jobban, -
de máskor lóláb primitív titokban,
s kilóg belőle, ám azért szerencse
(ördög szempontból!), hogy messzire ment e
népnek mondott egykori eszecskéje,
s mi megmaradt, a Sátán vette bérbe
fillérekért. A tárgyilagos napló
feljegyzi: fogoly kifosztott és rabló,
s hol igazságon úrrá lesz a vakság,
nem csak rabnak, - senkinek sincs szabadság!

Személy szerint nekem, persze, már késő, -
de mégis kívánom: előre néző
Haza jöjjön, csillagnépének fénye
világítson utat a messzeségbe.
Múltját, jövőjét látó népnek drága
a Becsület, s csak az lehet Hazája,
ahol ott van, s a szív, s az ész, - ma nincsen,
s bátorság sem: önmagára tekintsen
egy kis ország, s ne tehetetlen várja
mit tesz vele rossz eszmék rókaálma.