A Pilis, igen! Fény-, s Árnyország szárnya
suhant, s - mint írtad - szinte Himalája
volt nekünk a hegy, amely messze nézett.
Homlokán kék ragyogtatott fehéret..
Ó, kis Költőnő! Verseiden akkor
mesék ámultak: sárkányos lovagkor
hajolt föléjük, s forgatták az álmot
itt is, ott is égszín katángvirágok.
Ösvények vittek és ösvények ...

Őszi ének..


Pirosló pompával
gyúlt az őszi ének.
Levedlő ruhámban
láttalak téged.
Emlékek zuhataga
öntötte el lelkem,
örökkön előttem álló
múzsa vagy Ki,
megmarad bennem.

Az őszidők tánca.
Téged, nevetve látva
csendülő hangoddal
betöltve szívem..
Libabőr futott,
szalad át rajtam.
Sárgálló ...

Sokszor azért, nehogy higgy a mosolyoknak,
Talán álcái a takart problémának,
Bár létezik a mosoly, ami őszinte,
Annak örülhet az ember szíve, lelke.

A hamiskás mosolyt oly' nehéz felismerni...
Szívdöglesztő mosolynak, nehéz ellenállni...
Gondolkozz! Jobb mielőbb a földre leszállni...

Vecsés, 2014. április 25. – Kustra Ferenc

Haikuban, Baso féle stílusban…

Estben fény ragyog,
Fák koronája, ezüst.
Hold, most dolgozik.
*
Árnyékfényesít
Éji erdőben a Hold.
Ezüstborítás.
*
Este a holdfény
Lámpafénynél nem látszik.
Csend, torz árnyéka.
*
Felfújt képe van
A Holdnak. ...

Szeretettel várunk,
Szeretettel várjuk,
Szeretettel vártuk.
Vártuk a szerelmet ,
Vártuk a szerelmünk,
Vártuk a szerelmes napokat,
A szerelmes dalokat.
Dalokat melyet a szerelem költ,
Nem, nem csak költ.
Elpusztít , lerombol ,
Később felépít, összerak.
Szerelem , te várva várt pillanat,
Keserű vagy és édes.
A legédesebb , a ...

Te vagy számomra a csillogó fény az éjszakában!
Te vagy a szívemnek, legnagyobb gyémántja!
Te vagy ki egykoron főnixmadárként repített el a puszta homályba!
Te ki lángoló tűzként élsz a szívem mélyén!
SZERETLEK!