Könnycsepp játszott el csillogó zenével,
s lenti sóhaj kilengő fenti kékkel.

Erdő vitte fatörzsek félénk árnyát,
s a varázslót, aki szívekbe lát át.

Madárhang-szikrák szálltak és lehulltak,
s egy köntösön színt gyújtottak ki: múltat.

Vitt az erdő könnycseppes-bűvös álmot,
hajnalpirost, mit a varázsló látott,

földjét-egét egykori, másik égnek,
melyről ma csak a varázsló mesélget,

s mit elfelejtett minden völgyi ablak:
hitét Csillagnak, szépséges-szabadnak.

Madárhang-szikrák színt gyújtottak, égett
csillagdísze egy isten köntösének,

s lent a völgyben már nem is sírta sorsát
sötét világban sötétté lett ország.