Kifosztott és elhagyott lelkem

csendesen zokog, mert az élet

viharában te már nem féltesz,

fájlalom, hogy nem hiszel bennem



és hogy már nem szeretsz, szenvedek,

mert te már nem osztod meg velem

életed. Egyedül kedvesem

immár félszárnyú angyal lettem,



újfent szárnyalni csakis akkor

leszek képes, ha mi, angyalom,

összekapaszkodunk. Csillagot

nem ígérek - hű szívet adok!