A tavasz kezdete ébredő mélyben,
földben rejtőző magok erdejében,
csírákban, melyekből szerelmes ének
udvarol majd kéklángú messzeségnek.

Tavasz kezdet: mit ráképzelsz fehérre,
ha már indul a hó menekülése,
és nagy tükrét a táj kezébe fogja,
a hívott csillagokat sokszorozza.

Tavasz kezdet dobbanó pillanatban:
hang-bimbókban, még csak sejthető dalban,
de rügy kinyílik, s szirom fénytelt szárnya
száll szívedre, csókolgatja, imádja.

A tavasz kezdet: volt, van, lesz, - de Nincsen
sötét keresztje szintén ott szívedben, -
bár gyúlt tükör úgy hízeleg, elámít,
s ígér utat egy új feltámadásig!

Tavasz kezdet: egyszerre öröm, bánat.
Bánat is: télig ellátó varázslat.
A vers bűvöl, s bár Szépség öröm-foglya, -
pusztulások emlékét is zokogja.

Ilyen a vers, - nem is kell, senkinek sem.
Megértem. Mégis maradj csak szívemben,
tavasz-öröm, s Te, télig látó bánat,

Egészhez együtt hűséges Varázslat!