Egy fodor se’ lebben
A csöndes tavon;
Csönd van a szívemben,
Nincs dal ajkamon.

Csillagok felettem,
Lenn is csillagok…
Én mindent feledtem,
Azt is, ki vagyok.

Feledem, mit tűrtem,
Hány vihar űzött…
Lengek már az űrben,
Csillagok között.

Ringok csillagfényben
Nesztelen vizen…
Hogy valaha éltem,
Már azt sem ...

Mindennap új csodára ébredek:
Hogy élek még, ó hihetetlen épség.
Hogy hall e fül és látnak e szemek,
S az arcom érzi jeges szél csipését.

Mindennap új csodára ébredek:
Hogy élek még, ó mesebeli jóság.
Hallom: haraggal búgnak a hegyek;
Látom: az erdőt lángok lobogózzák.

Látom: a réten a vadkan-lyukat
Halálos ágyuk vaskölykei ...

Tűz Tamás: Hamvazószerdán

Az életem csak porbatért láng,
a homlokomra hull a hamva,
alázat térít bús magamba
és eltűnődve kérdem: mért bánt

az elmúlás, mely messze, messze,
talán a csendig űzi hangom
s ott megtörik a néma hanton
sötét és hűs rögökbe veszve.

Nincs elmúlás, csak alkonyat van.
A barna szín ...

Ha elfáradtál, jöjj velem,
lábunk alatt a fű szelíd,
kék pára leng a zöld hegyen
és nézd, a fenyves egyre hív.

Vagy szebb lesz itt a hegy tövén,
hol tiszta víz fut, lágy patak,
szarvas hajol a hab fölé
és zsenge nyárfák állanak.

Figyeld ott fönn a réti sast,
átíveli a kék eget,
a gyenge füvet is kutasd,
hol fáradt ...

Rózsatőnek hűvös árnyán
megbújik a fürge gyík,
hasa habkő, háta márvány,
szúnyogokról álmodik.
El is zümmög egy előtte,
álmában utána kap,
lángnyelvével majd lelőtte,
de álma csak vágy maradt.

Tovább durmol kárvallottan,
torka szomjasan piheg,
lubickol a vágyálomban,
mint a pajkos delfinek.
Azt álmodja, ...

Kerestelek. Kezemben fáklya.
Pillám fésűje túrt bele
a laza kontyú éjszakába.

Elrejtőztél. Nyomod se volt már.
Se hang, se fény, se buborék.
Talán előlem bújdokoltál?

Hallgatásod jegében dermedt
csuklómat forgattam feléd.
Így vártam mindennap kegyelmed,

Ilyen sámáni révületben.
Aztán zörrent a holt avar
s ott ...