A buszon ültem, s mellettem egy ember,
nyugtalan öreg, ült, felültetett.
Megszólított néninek hangoskodta,
amit a Fent lentre, szájába tett.
Gazdagnak nem látszott, mivel ruhája
kopott volt. Elnyűtt cipőn sárga sár
szikkadt. Úgy véltem, hogy szegényen élhet,
gondjára gondoskodást nem talál.
(Néha, persze, akad ritka kivétel.
- Rosszabbul élünk! - sírt egy falragasz
Illusztrálta szakállas bánatember:
- Hát akkor erre, ne arra szavazz!
E bánatember reklám-álszegény volt,
s bár falragaszon búsult egykoron,
most rózsadombján drága cigarettát
szív, - mit elfüstöl egy egész vagyon!)

Az ember, az a buszon ülő, hangos,
amint mondják, nem volt mai gyerek,
de esze elmék között kicsi törpe, -
mivel töltött el évtizedeket?!
Neveket említett, nem volt szép egy se:
Hitler, Sztálin, Ceausescu.. Így igaz!
Hirdette: minden bajnak okozója
ma is e három véres kezű gaz.
Más - szintén nem szép - nevekre dicséret
ömlött szájából, mint aki szeszen
lett ilyen elszánt.. Oly visszataszító
volt már a rossz eszméktől részegen!

Ültem, kényszerből el-elmosolyodtam.
Oly elvakulttal nem kezdek vitát
utcán, buszon, ki nékem ismeretlen.
Szánok, s lenézek ilyen ostobát.

Lenézem? Igen, mert felelős érte
ő is, hogy esze ily rövidke lett,
s szánom: csupán felhasználják, becsapják,
majd gúnyolják takonypóc-istenek.
Utóbbiaknak nem kell emlékezni,
s tanulni sem, igazat, - tiszta kép
áll előttük: önhasznuk, s mohó kéz kell.
Nem látod, mit tesz fenti csőcselék?

S a múltad sem, mikor kigyúlt és égett,
- míg lent csőcselék zászlót lengetett -
az ország? S mit tett fenti csőcseléke?
S miért is oly torz sok emlékezet?