Tulipán lobban -
sárga pillanat.
Kis kertek zöld szívéből
mi marad? Mi marad?

Tulipán lobban -
piros pillanat.
Sok volt-szívdobbanásból
mi maradt? Mi maradt?

Tulipán lobban -
virágos a fény.
Kutya ásít. Kis kertben
madárhangos remény.

Tulipán lobban -
új láng, bíztató?
Falevél korhad. Füst száll.
Mit ér, mit ér a szó?

Tulipán lobban -
gyors fényben megyek.
Kis kertajtók csapódnak,
becsapott életek.

Tulipán lobban -
a fénye felett
sír az égen a fecske:
- Mit ér, mit ér a tett?

Tulipán lobban -
virágdús e táj.
Virágos ámítások
jelene, múltja fáj.

Tulipán lobban -
zengők a színek.
Rikolt papagáj-újság:
egyre színtelenebb.

Tulipán lobban -
míg kötöz a gond.
Kincset vár, ás az ásó.
Ó, sok kicsi bolond!

Tulipán lobban -
a fénye velem:
kertek hiába-lelkét
most én énekelem.

Tulipán lobban -
a füttyszó ragyog.
Minden élőnek látszó
fény és árny ma halott.

Látok a csendben
üveg fénykezet,
s látom, hogy annyi isten
miként, mit vétkezett.

Int az üvegkéz -
felfénylik a fű.
Hallgat tűnődő dallam,
fájó múlt-hegedű.

Térdelő kertek -
leáldoz a nap.
Zengik a meg sem értett
régi zsoltárokat.

Tulipán lobban -
piros, sárga fény
tér aludni a kertek
sötétedő ölén.

Tulipán, édes,
virágfény-csaló!
Jól tudod: mit sem ér most,
oly hiába a szó!

Int az üvegkéz.
Sötétlik a fű.
Múltunk hallgat a szívben:
búval dús hegedű.