Egy szó.. Rajta könnycsepp végigszalad.
Bú még keres bánatból kiutat.

Egy szó.. könnycsepp.. Szűkül soványka fény,
s átbújik tördelt ujjak térközén.

Az őr ruhákra jelzést varr az est:
horog nélkül is régi rémkereszt.

Rád gondolok, jobbat remélt halott:
nem védett meg elhagyott csillagod,

s a Kereszt sem, - tán hitted: kell a Hit,
egy korban, mely nem Istent istenít?

Egy dördülés sor, tarkón ott a lyuk,
s elesett Költő egyből hazajut,

de már kettőre, - hiába halott! -
készülődő kivégzőosztagok.

Fentről gúny. Bosszú szisszen.. Hány talár
fülel! Szem forog, mely parancsra vár.

Kőbe vésett középkor. Égsötét
körbejáratja koldusköntösét.

Költő, Vers-hit! Megjövendölt időd
mint töltötték be később csecsemők?

Az életedből égő intelem:
sokféle létű az Embertelen!

Kőbe vésett középkor. Égsötét
körbejáratja koldusköntösét,

s az őröket vigyázza fenti hold, -
azok meg minket. Kis lélekkobold

jaja kuvikol.. Minden színtelen.
Feketévé alvadt a szíveken

a volt piros. Öntelten vaksi nép
meg sem látja a saját lágerét,

csak térdre hull. Az őrök Őre jön,
mint előtte e földgolyós időn

elődei.. Sóhajként ottmarad:
mily egyformák a siratófalak!