Óh, milyen szép a vi lág!
De szép vagy, kis hóvirág!
Kinn még a tél hidege dúl,
de már a meleg szobából

látva téged, a tavasz reménye
ébred az arra vágyó szívünkben.
Szerény, kedves lényeddel azt jelzed,
hogy a télnek már végre befellegzett!

Amint virágaid szépen, csendben lehullnak,
átadod a helyed a kéklő ibolyáknak!
s akkor már végre itt van a szép tavasz,
mely a növényeknek ébresztő csókot ad!

De addig is nyíljál, kis hóvirág
a kertünkben az ablakunk alatt!
Hadd álmodozzunk a tavaszról.
a közeledő szebb évszakról!