Lengtek a hinták
Néztem, mint int a
hinta-palinta
versemnek át,
s fű ült a szélre,
táltosán kérte
volt nyár-magát.
Lengett a kék táj,
ingott a légvár,
miként előbb,
zászlót kibontott,
s hozták a gondot
a kérkedők!
Varázs viháncolt,
de szívre rászólt
kérdés, komoly:
- A vágyott ország,
mely nem bolondság,
hol is honol?
Nem válaszoltam.
Bokron pirosan
szín, sejtető,
a szívnek jelzett, -
ó, elfelejtett
szépség-idő!
Gurult a könnycsepp
arcán a csöndnek,
s a felkavart
szenny-avart szórta
vad kezű móka:
megannyi bajt.
Igen, ez ősz már,
légbe leng bősz vár,
karmol a kár.
Bokron pirosan
szín, szívre lobban,
s hiába vár.
Utam bezárom.
Csigaház-álom
elém gurul,
mint arcról könnycsepp,
csillaga csöndnek,
hazám: az új.
Nem látod: tél lesz?
Vaksötét évek,
mily feketék!
Szemekbe szórja
gúnnyal telt móka
a szennyesét.
hinta-palinta
versemnek át,
s fű ült a szélre,
táltosán kérte
volt nyár-magát.
Lengett a kék táj,
ingott a légvár,
miként előbb,
zászlót kibontott,
s hozták a gondot
a kérkedők!
Varázs viháncolt,
de szívre rászólt
kérdés, komoly:
- A vágyott ország,
mely nem bolondság,
hol is honol?
Nem válaszoltam.
Bokron pirosan
szín, sejtető,
a szívnek jelzett, -
ó, elfelejtett
szépség-idő!
Gurult a könnycsepp
arcán a csöndnek,
s a felkavart
szenny-avart szórta
vad kezű móka:
megannyi bajt.
Igen, ez ősz már,
légbe leng bősz vár,
karmol a kár.
Bokron pirosan
szín, szívre lobban,
s hiába vár.
Utam bezárom.
Csigaház-álom
elém gurul,
mint arcról könnycsepp,
csillaga csöndnek,
hazám: az új.
Nem látod: tél lesz?
Vaksötét évek,
mily feketék!
Szemekbe szórja
gúnnyal telt móka
a szennyesét.