Egy kis arany szelencét
ez a nyár kinyitott.
Véltem: valamit ad, de -
csak meglopott.

Ezek ilyen nyarak már, -
és őszök, és telek..
S a tavasz-virághintók?
Könnycseppesek.

A népnek mondott? Járja
nagy ökörlét körét.
Hit szépben, becsületben
csöndben elég.

E nép Petőfi Népe?
Hát az volt, valaha,
de most már rab, kifosztott.
Volt, nincs haza.

Igaz szó, lélek sorsa?
E földön rajtaveszt.
A hamis Bibliákon
gőgös kereszt.

A költő mit tehetne,
ha Csillaga sehol?
Csak azt, amit elődje.
Sóhajt: - E Kor..!

No, inkább kisbetűsen
kor ez, - korcs törpe csak
vezére, légben tömjén,
s giccses malaszt.

Egy kis ország a kínban?
Ó, egy egész világ!
Vér folyik, s önzés zenget
litániát.

Sötét világ.. A költő?
Égboltja nem maradt,
csak vers: az űzött Isten,

fénypillanat.