Néhány évi sportvezetői
állásom megkívánta hősi
helytállásom, gyakran repkedtem
versenyekre. Lassan kedvesem

megszokta távollétem, míg két
szép gyermekem hiányolt mindég
engem. Történt egyszer: csehekhez
repültem két hétre. Szerencse

mellém szegődött, mivel végre
vehettem egy elemes, kékre
és zöldre pingált Skoda járgányt,
meg egy szép barbie babát. Vártnál

sajnos később érkeztem haza,
ámde a vacsoránál laza
módon kezeltek a gyerekek,
fel sem tűnt nekik, hogy hetekre

nélkülöztek, mit zokon vettem.
Akkor csak nyolcéves Emese
máris közölte véleményét:
- Nézd, anyu nem is szólt, hogy elmentél...

(