Gondterhelten tekintek a felhős égre.
Régen volt eső. Eshetne már végre!
Szörnyű hőség szátította a tájat,
tikaksztott mindent, bokrot, növényt, fákat.


Szomorú látvány a kert szárazon.
Fény búsan világít a száradt tájon.
Megpróbáltunk magunk locsolni,
de az valahogy nem az igazi.

Bár nyílnának meg az ég esőcsatornái,
hogy ne az aszályról szóljanak a soraim
és újra szép, színes és üde legyen a táj.
Érjen végre véget a minket gyötrő aszály!