Istenek köveket dobálnak?
Annyi biztos, hogy hull a kő.
Betört fejek, szétzúzott élet,
földig lehúzó bús idő..

Emberek köveket dobálnak?
Oly biztos, mint hogy hull a kő.
Van ki gyilkos Sorsistent játszik,
s cinkos hada megrémítő!

Sok ballag - s mily ostobán, balgán! -
hulló kövek alá. Nevet
hamis Sorsisten, rút kegyetlen:
- Követ kívántok, emberek?!

Nem válthatja meg e világot
más majd, mint maga, e Világ,
de ennek nincs még tudatában:
sok a szentnek hitt marhaság.

Kevés e hitványka jelenben,
aki látja e Földgolyón:
van, kinek tényleg szeretet kell,
másnak - józanító pofon.