Mottó: „A háború, az emberiség kudarca” (Ferenc pápa)

A szíriai nép, épített, alkotott.
Egyszer csak polgárháborúba sodródott.

Az utcákon emberi tetemek, mellettük házak omlanak össze,
Villanykábelek lengenek póznákról letörve.
Nem volt elég! Megjelentek a vegyi fegyverek,
Amelyek szétmarják az emberi testet!

Kinek az ötlete volt, hogy vegyi fegyvereket vessenek be szíriai területre? –
S ezt a pusztítást kik hajtották végre?
Ki rendelte el a vegyi fegyverek használatát?
S ez az egész ügy kiknek használt?

Nem lenne elég az ötletgazdákat Bíróság elé állítani?
S vele a végrehajtókat is sötétzárkába zárni?

Mi értelme volna ezért Szíriára bombákat szórni?
Mi értelme volna az ott élőket olyan helyzetbe hozni,
Hogy a bombázók elleni merényletben kezdjenek gondolkodni?

S a bombázás, biztos eléri célját,
Ha középületeket, utakat, vasutakat, otthonokat rombol le,
Emberi életeket halálba, nyomorba döntve?

Az ott élők körében nem lesz szélesebb a bombázó ország elleni gyűlölet?
2001. szeptember 11 árnyékában biztos kell ez a lendület?
Nem kéne megtalálni a bűnösöket, s a bűneikért csak őket büntetni meg?
Nem kéne ellenük is rendezni Nürnbergi pert?

Az élet erőszakos pusztítása megold minden gondot?
Van annál szörnyűbb is, ha egy zuhanó bomba kreál
Az egészséges családfőből rokkant- nyomorékot!
Ezek után, hogy fogja megélni a család legifjabb tagja,
Hogy erőszak hatásától torzult el szépnek indult sorsa?

Senkinek se fontos, amit Victor Hugo mondott?
Nem lenne jó, ha cselekvésébe ültetné minden közéleti szónok?
„Ha a bűn mérténél nagyobb a büntetés mértéke
Adósból hitelező, hitelezőből adós válik.”
Aki háborút indít más országa ellen, annak kárvallottja saját országa:
Hiszen, World Trade Centerré mállik.