- Nagy teste van, sokat eszik!
Faragjuk le költségeit!
- vélte bölcs bizottság (ejnye!,
ezért ő mennyit zsebelt be!,
ám megoldotta a talányt,
miként legyen fél-elefánt...).
Így lett...elefántunk gebe,
félpénz-koszton alig megye.
S vélték: elég egy ápoló, -
fél-elefánt már szinte ló!
Bölcsességnek véget vetett:
éhes fantink összeesett.
Új bizottság doktorolta, -
abból sem lett dobostorta.
Mármint neki! Ez a fanti
kinyiffant...szent ügynek annyi.
Jött krokodilkönnyes óra.
Szívből ki sírt? Ápolója!
Őt kirúgták. Nincs elefánt?
Egy státuszt bölcs kádi kiránt.
Új bizottság eljött végül,
s a szópárbaj csak nem békül:
új bizottság régit piszkol,
régi telt zsebekkel iszkol,
eljátszanak szerepeket,
piszkos kéz mos piszkos kezet.
Ám mindegy Mihály vagy Miska:
annyi ügy van... s melyik tiszta?!
Rosszban, persze, jó is vagyon
elefánthoz kell egy vagyon:
sokat eszik, - de így, holtan,
bőre eladható boltban...

Nos egy ország (kicsi s kerge)
számolgatni elfelejte:
két bizottság, titkárnőkkel,
pénzszagra gyűlt szakértőkkel,
fantomcéges tanulmánnyal,
ával, bével, hájjal, bájjal,
büszkén kétszerkettő néggyel,
Kapzsi Karcsis rókaésszel,
csicsás csodaszendvicsekkel,
s ami csurrant vagy cseppent el
húsosfazék háza táján
(rokonságébresztő látvány!),
reklám hat műelefánttal,
sok piával, nagy piárral,
kiskirálynak két palota,
s utazgatás ide-oda, -
nos ezekre mennyi ment el
közpénz iránt szerelemmel?!
Nem lehet, hogy hét elefánt
hétszáz évig szultán gyanánt
élhetett vón\\\' talán rajta,
ha nem túl zabálós fajta?!

Nincs e tájon oly hazafi,
ki ilyesmit számolna ki!
Ki közpénzből tömi zsebét,
még tapsot kap! Derék! Derék!
Hordószónok másképp mondja:
így lesz elefántból bolha,
elefántügyből legyecske,
volt-káposztát vádló kecske..

Ám én optimista vagyok,
bíztató szót hátrahagyok!
Jövő jön, véletek békül:
közpénz, köznép elfogy végül!
S ha nincsen pénz, népség, zsebek,
ha nincs, aki lopjon, lehet,
mit szívem hiába várna
most, az Erkölcs Glóriája
felragyog, s véle egy jobb nap..

Persze, ezt még ne várd holnap..