Botorkálva...
Botorkálva, elűzöm a zajt...
Temető csendje karjában tart.
Síri csend lelkemben motoszkál,
ott semmit, csak fájdalmat talál.
Szikár föld sárgán magaslik ott,
hol földgyomra nyelte koporsót,
mely búcsút vett a földi élettől,
s az édes családi fészektől.
Szorosan markolom a keresztet.
Érzem a hozzám simuló szelet...
Vágyok egy féltő ölelésre,
s azokra az apró szemekre.
De csak hideg szél karol, s a csend,
mely mégis oly érzékien leng,
ringatja könnyeim jajszavát,
s a lelkemben imára talált.
Temető csendje karjában tart.
Síri csend lelkemben motoszkál,
ott semmit, csak fájdalmat talál.
Szikár föld sárgán magaslik ott,
hol földgyomra nyelte koporsót,
mely búcsút vett a földi élettől,
s az édes családi fészektől.
Szorosan markolom a keresztet.
Érzem a hozzám simuló szelet...
Vágyok egy féltő ölelésre,
s azokra az apró szemekre.
De csak hideg szél karol, s a csend,
mely mégis oly érzékien leng,
ringatja könnyeim jajszavát,
s a lelkemben imára talált.