Olyan ösvényre tévedtem,
melyet még nem tapostam.

Gaz, virág, zűrzavar, álom.

Egymásba ébrednek
az ösvény képei.
Nem látszik rajta semmi,
de ez az út,
többször át kell menni,
hogy út legyen
s melyet megtalálok,
bármikor keresem.

Keresd az ösvényt,
lásd meg a rejtélyt, álmodat!
Taposd ki bátran
a köd homályságban,
csak menj az úton,
melyet térkép nem mutat.

De kevés, ha látod.
Láss át rajta!
Nézz mélyen a pólusok között,
a szövevények tekergő szalagjain!
Ó nézd ezt a zűrzavart!
Bontsd le
a bonthatatlan falakat,
(mert bontanod kell,
hogy épüljön királyságod)
s táruljon eléd
a végtelenség semmisége.

Az ég óceánja,
minta a tenger szeme.
Az űr tisztasága,
mint tisztások
bomló csillagtánca,
így leljen rád
e hangtalan zene.