Csontos testemet, mely

görcsöl eső-áztam szélben,

illatod megérinti nesztelen.

Ahogy hozzám simulsz,

kúszva szelíden,

mint sarjadó friss repkény,

föld gyomrából fakadó,

élethű gyógyír,

csenddé varázsolsz.

Ahogy a napfény

libben a szélben,

úgy lopsz néhány csókot

könnyező szempillámra,

már nem didereg

lelkem reszkető lába.